Ha állást keresünk, akkor a megbeszélés egy adott pontján felmerül a kérdés:

- Mi a bérelvárása?

Erre alapvetően kétféle választ lehet adni:

1) Intervallum

2) Konkrét összeg

Az a tapasztalatom, hogy utóbbi esetben a tárgyalások sokkal inkább végződnek sikerrel, mint az előbbiben.

Vajon miért?

A válasz erre a kérdésre az, hogy akkor mondunk konkrét összeget, ha már ketyeg egy éles ajánlatunk valamilyen aktuális bérelvárással, amely akár 2-3 héten belül realizálódhat.

Ebben az esetben ugyanis az ott megnevezett összeghez viszonyítunk és egy konkrét összeget nevezünk meg.

Ha még nincs ajánlatunk, akkor hajlamosak vagyunk egy sávban gondolkodni.

Itt jön tehát elő, hogy miért sokkal eredményesebb intenzíven állást keresni, mint ímmel-ámmal.

Ha egyszerre több ajánlatunk van, másképp lépünk fel és ilyenkor közelebb a siker!

Magyarországon és a fejlett világban a korfa fordított piramisra emlékeztet - az érettebb generációk számbelileg felülmúlják a fiatalokat.

Ugyanakkor az üzleti világ és a megnyíló munkalehetőségek zöme a fiatalokat célozza.

A hirdetési oldalak tele vannak olyan álláshirdetésekkel, amelyek burkoltan - sőt egyre inkább nyíltan - a fiatalokat próbálják megkörnyékezni.

A helyzetet még tovább fokozza az, hogy a népszerű és jövedelmező termékek leginkább a fiatalok ízlésvilága és pénztárcája számára jönnek létre, azokat leginkább a fiatalok vásárolják. Aki nem tartozik legalább az Y generációba, néha csak kapkodja a fejét és azon kapja magát, hogy ismét félrecsúszott az értékrendje, ismét helyre kell tennie és meg kell értenie valamit.

A helyzet a munkaerőpiacon a 40-es, 50-es, 60-as korosztály számára egyre ellentmondásosabb.

A változás egyre gyorsabb, már egy adott generáción belül is több külön generációról, több külön értékrendről beszélhetünk.

Hogyan birkóznak meg ezzel a helyzettel a középkorúak az álláspiacon? Milyen megoldásokat találnak? Hová menekülnek?

Milyen élményeket szereznek eközben? Erről szól ez a blog.